Parktime/újBlog

Egészen különös,hogy végig nézek a parkon,és majdnem minden padon,szerelmeseket látok.Aztán gondolkodni kezdek..Hogy mennyire aranyosak és,hogy mennyire szerencsés a lány,hogy ilyen jóképű,normális pasija van.
Aztán eszembe jut,hogy nekem is lehetne..de rájövök,hogy csak lehetne.
Aztán megint végig nézek a parkon és meglátok pár fiút,akik jól néznek ki,de köcsögök :/
A másik padon egy elég csúnya fiú ül,de látszik,hogy nagyon szerény
Tovább folytatom a sétát,de a földet bámulva..
Gondolkodom..gondolkodom,hogy "mi leszek ha nagy leszek"?,mi lesz a jövőm?, ki lesz a férjem ha lesz?, lesz-e gyermekem? Szóval magán az életen..az idő csak telik..én pedig tovább sétálok.

Nem írom tovább!

Miért nem folytatom a blogot?
Mert az az érzésem,hogy csak felszedném a sebhelyet a szívemről,és újra fájdalmat okoznék magamnak azzal ha leírom a szerelmi történetem kicsit átírva az egészet..
Igen a történet végen fájó szakításos dolog lett volna,leírva szó szerint a dolgokat de inkább hagyom..
És igen,annak ellenére,hogy "Joshnak" már más barátnője van,még mindig szeretem..és ezzel élek minden nap,arra gondolva,bárcsak vissza kaphatnám..de tudom,hogy ez lehetetlen, így hát ennek ellenére is minden nap felemet fővel járok és próbálom elfolytani a fájdalmam :)

U.i.: Más blognak fogok hozzá :D